Kenyér...

Üdvözöllek!

A mi mindennapi kenyerünket itt is kirendeli az Úr... és még a sütőt is hozzá. Ha hiszi az ember ha nem, de itt olyan mint ha most tanulnék főzni... uj gépek uj edények, más a liszt, a hús még a cukor is, na nem mintha panaszkodnék, hiszen mindennek olyan finom zamatos az ize, meg a husok is hamarabb sülnek, csak mindent ujra ki kell tapasztalni. Például itt a liszt sűrűbb, igy kevesebbet kell tenni, mint ahogy magyarhazába tettem. Vagy a tejföl is már sűrűségű. Eddig a húsokkal vagyok a legnagyobb bajba, mert vagy a sütő nem igazán jó (hiányzik a otthoni a pityegés meg időzités meg minden), vagy ... nem is tudom. A lényeg, hogy még sütőben nem sikerült finomat sütni, ugy ahogy én vagyok vele megszokva. De türelem majd rózsát terem, tudom. Hát hála mindenért még1x, itt a konyhai dolgokért legfőképp. Szombaton elkezdtem egy sütit (körtés-krémes) aztán mikor a krém részéhez értem, (puding-vajjal cukorral kikavarva) rájöttem utolag, hogy sós vajjal kavartam ki. Nate, most légy okos domokos, mi legyen most? hát kavartam hozzá vanieszencet, meg mandulaaromát, de az meg kicsapta a vajat. Ugyhogy "túroskrémes" lett. Ennek ellenére, a gyülibe (mert közös ebéd volt) jó kelletje volt, mindenki kérdezte, hogy is készitetted ezt a körtés túrost? Hm, csak pisolyogtam, mert tudtam, hogy ez életében nem látott túrot ez a süti. Hát igen... biztos lesz még ilyen. Aztán rájöttem, hogy kell vegyek egy mixert, mert nehéz az élet nélküle. Nahát funny sztorik ezek :)